BODYLAND

„Bodyland című installáció absztraktsága, földi színei, értelmezésre való nyitottsága révén lehetővé teszi a néző számára, hogy kapcsolatba lépjen azzal, amit fel szeretne éleszteni mély önmagában. A valóság nem törlődik és felszínre hozható az emlékezetben, ott vannak, mint azok az újrahasznosított szövetdarabok megkötözve, amelyek megkínzott és elhallgatott emberi formákra hasonlítanak.”

Emilia Lagos

„Olyan közösség, amely átélt egy totalitárius diktatúrát – és a chilei néző

kétségtelenül nagyon jól tudja ezt – rendkívül gazdag emléket állít az emberi természet sokoldalú megnyilvánulásáról.(…)

A kelet-európai országok 2004-es európai uniós csatlakozása után azt gondoltuk, hogy a régi, fasiszta és kommunista rendszerek nyomai fokozatosan és véglegesen eltűnnek, a jelenlegi valóság azonban ennek az ellenkezőjét mutatja.(…)

A 20. század archetipikus szobrászati ​​formái a két világháború közötti időszak kísérletező avantgárd művészeinek kezei között az informális, a minimalizmus vagy a szegény művészet felé fordultak. Ahogy elhalványult a második világháborús emlékünk, úgy halványodtak az archetípusokra való utalások is, a mély jelentésrétegtől az esztétikai felé. (…) Balázs installációjának bejárása mély emlékeket idéz fel elfeledett képzettársítási adottságinkról, szabad pályát ad anélkül hogy szükségünk lenne a térképre vagy bármi konkrét eseményre támaszkodni. 

Richard Gregor

SACO Biennálé első magyar meghívott művészeként egy olyan téma kötötte kezemet, mely aktualitása tagadhatatlanul érvényes: hatalmi elnyomás, az egyén kitettsége és ebből vállalt áldozat feldologzása. 

Biennálés részvételem során egy olyan installáció megépítése foglalkoztatott, mely megtestesítheti azt az akaratot, ami által súlyos áldozataink árán is tudjuk tovább folytatni, épteni az életünket.

Asszisztensemmel, Kausalyával gyűjtöttünk homokot az Atacama-sivatagból, amiből festéket készítettünk, együtt formáztuk textileket és építettünk fel egy testet, mely minden ízében a külső elnyomás, torzítások és beavatkozások ellenére a túlélés és növekedés megtestesítője lett. Burjánzó teste fejlődésben van, lüktet, szétfesztett, kitett pozíciója teljes betekintést enged intim pillanatába. 

Ezt a pillanatot tapasztaltam a chilei embereken, az akaratot az újrakezdése, vágyat a kultúrális örökség megőrzésére, újra definiálni önmagukat a közelmúlt Pinochet diktatúrájából felépülve. Installációm belszervekre hajazó struktúrája nyíltan enged betekintést a szerkezetébe, a feltárás és megértés, s az elfogadás is lehetséges általa. 

Az installációt a Fundación Minera Escondida Antofagasta galériaterében állították ki a 2023-as Chilei Saco Biennálé nyitó kiállításaként.

Balázs Nikolett